„Egyes medúzafajok túlzott mértékben elszaporodhatnak, ha továbbra is veszélyeztetjük tengereink törékeny ökoszisztémáit” állítják észak-ír tudósok. Ezek az élőhelyek hatalmas nyomás alatt állnak, amely többek-között a túlhalászásnak, a vízhőmérséklet növekedésének, a ragadozók hiányának (például tonhalak), a növekvő tápanyagmennyiségnek és csökkenő tengeri biodiverzitásnak köszönhető. Ezek a folyamatok egyúttal az Írországot körülölelő tengerek gazdasági potenciálját is jelentős mértékben csökkentik és előkészítik a vízi környezetet a medúzák és mikróbák inváziójához. Sokszor ugyanazt fogyasztják, mint a környezetükben található élőlények; kevesebb hal egyúttal több medúzát jelent, mivel potenciálisan több tápanyag áll rendelkezésükre és esetenként az őket fogyasztók száma is erősen lecsökken..

2007-ben például világítómedúzák (Pelagia nocticula) leptek el 10 méter mélységig egy körülbelül 27 km²-nyi területet a Glenarm-öböl környékén (Ír-tenger), elpusztítva ezzel az egyetlen észak-ír lazac-tenyésztő vállalat (Northern Salmon Company) több, mint 100 ezer példányát, több millió font kárt okozva jelenlétükkel. A halpusztulást több tényező váltotta ki; a medúzák csalánsejtjei, (apró sebek a halakon), a vízmozgás hiánya, oxigén-utánpótlás hiánya, (amelyet jelenlétük okozott). A világító medúzák a melegebb vizeket kedvelik, megjelenésüket ezen a területen tudósok a globális klímaváltozással hozzák összefüggésbe. Ír-szakemberek sürgetik tengervédelmi övezetek (marine protected area) létrehozását, remélve ezzel, hogy a környező vizek épsége a jövőre nézve megőrizhető.

Nem kell messzire utaznunk, a Földközi-tenger partközeli területein, számos helyen (például Spanyolország és Franciaország közelében) szinte már megszokott „vendéggé” váltak, a helyiek begyűjtés után, sok helyen a talajt trágyázták ezekkel a kocsonyás lényekkel.

Hasonló problémával találkozhattunk már Japán, Peru, Namíbia, Alaszka és Ausztrália partvidékein is.

Tápanyag:

Seaweb 2009

Belfast Telegraph 2007

Environmental Graffiti 2007